A Szörnysuli nyomozói 2.fejezet (újraírva)
A full helyes pincér
Reggel semmi kedvem sem volt felkelni, ami érthető, elvégre semmi izgi nem történik. Legalább hagyhatnának délig aludni!! De neem! Muszáj felkelteniük! Mondjuk azért keltettek, mert elutazunk nyaralni a Balatonhoz. Hát, oké. Nekem már megint elfelejtettek szólni a nyaralásról... Tavaly se mondták, az idén se. Úgy látszik ez innentől hagyomány lesz nálunk. :/
Viszonylag gyorsan felöltöztem, elkészülődtem, bepakoltam a bőröndömbe. Amiket elraktam: Leiner Laura - Késtél, ruhák, tisztálkodási szerek, mp3 lejátszó, a nagy fülhallgatom, a naplóm, egy füzet, íróeszközök, az ebookom. Anyuék cuccait elnézve én kevesebb holmit raktam el, mint ők. Ők laptoltól elkezdve tabletig egy csomó mindent pakoltak el szerintem fölöslegesen.
Miután apa mindent bepakolt az autóba, indultunk is. Én zenét hallgatva néztem a tájat, néha az eget, és azt találgattam a felhőknek milyen alakjuk van. :) Láttam sárkány alakút! hihi :D
Amúgy az odaút rém unalmas volt. Szerencse, hogy a telefonom mindig nálam van a mini fülhallgatommal. :) Egyébként a nyaraló nekem tetszett, szép a hely is, ahol van. Ráadásnak csak 10 perc sétára van a strand!! Jippiiiii! Végre valami jó! Mindannyian berendezkedtünk, majd elmentünk bevásárolni a TESCO-ba.
...
Ma elvoltunk egy étteremben ebédelni. A hely egyszerű, de mégis különleges volt szerintem. :) Az ottani pincérek szimpatikusak voltak. Az egyik kiosztotta nekünk az étlapot, majd utasította az egyik nyári diák munkás pincért, hogy foglalkozzon velünk. Egy világosbarna hajú, gyönyörűen szép barna szemű, körülbelül velem egy idős fiú lépett az asztalunkhoz oda.
- Jó napot! Sikerült választani? - érdeklődött kedvesen.
- Igen. Kérnénk szépen sertésszűzérméket krokettel, nyársra fűzött bonyodalmat, a lányomnak gordon bleut hasábburgonyával. Inni pedig Sprite, Coca Cola Light, őszilét kérnénk - fejezte be anyu a rendelést a pincérünk felé nyújtva az étlapot, de meglepődve nézte a fiút.
- Köszönöm - vette al anyu kezéből az étlapot.
- Te itt dolgozol? - kérdezte meg apa.
- Olyasmi. Csak kisegítő vagyok. Ez olyan nyári munka, hogy pénzt keressek.
- Látod, Karol! Mások megdolgoznak a pénzért. Te meg csak úgy elvárod tőlünk azt, hogy zsebpénzt adjunk neked! - szidott anya a srác előtt, én meg szégyenemben a föld alá tudtam volna süllyedni. Istenem! Miért nem nyílik meg alattam a föld?!
Észre sem vették a nagy szidásban egymásnak magyarázva, hogy a pincérünk elhúzta a csíkot, de még azt se, ahogy én elmentem az asztalunktól. Szinte egymásba ütköztünk a pincérünkkel.
- Bocsi.
- Semmi gond - válaszolta egy elképesztően szép mosollyal az arcán - minden oké?
- Mondhatni. Most nem engem, hanem egymást szidják.
- Hahahaha! - nevetett a hasát fogva - amúgy sajnálom, hogy jóformán miattam szidnak a szüleid.
- Nem baj.
Aztán időközben együtt visszasétáltunk az asztalunkhoz. Banyek! Asszem beleszerettem a pincérbe! OMG! Bár csak kisegítő, mégis hasonlít az igazi pincérekre. Na, meg szívdöglesztően helyes, elbüvölő a mosolya, barna a haja és a szeme. Szóval számomra ő az ideális. Még hogyha kiderülne róla, hogy szereti az animéket..! Na, akkor fejest ugranék az örömben!
Nagyon sajnáltam mikor végeztünk és elindultunk kifelé. Az ajtóból még vetettem egy kósza pillantást rá. Felém nézett és rám mosolygott, majd odament az egyik vendéghez.
...
Azután a Balatonra mentünk le mind a 4 nap. Az egyik nap összefutottam egy ismerős alakkal, akiről elsőre nem ugrott be ki az. De aztán rájöttem ám! A pincérünk volt! <3 Persze ő is felismert!! Az egyik haverjával jöttek ki a strandra barátnőt felszedni, mármint a barátja szeretne valamilyen - hogy idézzem, amit mondott a haverja - "csinibabát" maga mellé.
Más említésre méltó nem történt. Na, jó! Talán annyi, hogy elfelejtettem megkérdezni az éttermes srác nevét. :(
Folytatása következik: Gólyatábor lógósokkal