A Szörnysuli nyomozói 7.fejezet
Kiderítjük ki a tettes
Mikor felébredtem egy hatalmas pók hálójában találtam behálózva magam. A szörny éppen készült... MEGENNI!!!!!! Kétségbeesetten próbálkoztam valahogy abból a bábból kiszabadulni, de azonkívül, hogy a háló mozgott semmit sem értem el a dologgal. A hatalmas állat meg egyre közelebb volt hozzám. Kiabáltam, mindent megtettem. Mind haszontalannak bizonyult. Csak közelebb került, míg végül közvetlen mellettem vettem észre. És ekkor éreztem azt, hogy végem, de még élek(máskülönben ki a franc írná most helyettem le, amit megtudtam?). A hatalmas pók leesedt a földre, a báb darabokra tört és én valakinek a kezében landoltam. Az Erik volt az. Ő kapott el.
- Te meg miért vagy itt? - szólalt meg a "pók", akinek a hangja tisztára a töri tanáréhoz hasonlított!!!
- Csak nem megzavartam valami közben? - kérdezett vissza az Erik még mindig a karjában tartva.
- Ki vagy te pontosan, Erik? - változott vissza a töri tanárrá. Hah, én tudtam!
- Egy tanuló, aki nem nézi jó szemmel, ha az egyik barátját bántják, pontosabban megpróbálják megenni. Tudja, tanár úr! Velem vigyáznia kéne magának és az egész tanárikarnak is.
- Na, ne szemtelenkedj!
- Ugyan, én csak felhívtam a figyelmet valamire, vagyis inkább valakire. Most pedig. Ha nem akarja, hogy ezt a dolgot nyilvánosságra hozzam, akkor szépen elenged minket.
- Nincs bizonyítékod!
- Elég leleményesek ezek a mai fiatalok. Ne becsüljön alá egyet sem, főleg engem. Elvégre egész idáig itt voltam és vettem, amit csinál. Onnantól kezdve, hogy átváltozik. Ehhez mit szól? Mág mindig nincs bizonyítékom? - kérdezte szemtelenül.
A tanár meg csak lesett. Gondolkozott mondjon-e valamit. Végül elengedett minket. Erik miután letett megfogta a kezem a biztonság kedvéért. Kimentünk a suli épületéhez közel lévő műhelyből. Lassan mentünk vissza az iskolába, hogy pontosan elmesélhessem mi történt bent, amikor csapdába estem. Figyelmesen meghallgatott, majd beértünk a suliba, ahol ott volt az egész osztály. Elengedte a kezem. Amikor megláttak, egy emberként kezdtek el örülni. Alexa és Lilla a nyakamba ugrott és örömükban sírva fakadtak.
- Honnan tudtad hol keresd? - érdeklődött Ed Eriktől.
- Sehonnan. Csak megérzés volt - vonta meg a vállát.
- Milyen jó megérzéseid vannak! - pacsiztak össze Lőrincel nevetve.
Igen, arra már mérget mertem volna venni, hogy ezek titkolnak valamit. Ez a mostani csak megerősíti ezt bennem. Lőrinc tud egy titkot, amit rajta kívül talán még a Flórián ismer. Természetesen az Erik is, de ő maga a titok része. Ők hárman titkolnak előlünk valamit, ahogy Henrik és Edmond is. Nyilván tudják ki a tettes Szabináék esetét illetően. Azt is tudják mi zajlik ebben az iskolában. Valószínűleg nem szeretnének megijeszteni minket a dologgal. Legalábbis én csak erre tudok gondolni, mint kifogásra, amiért titkolóznak. Bár azt hittem, hogy az a himitsu(titok) olyan, hogy a tanárok tudják, de nem biztos. Vagy tudják, vagy fogalmuk sincs róla. Az utóbbi a valószínűbb. Máskülönben nem kérdeznének olyat az Eriktől kicsoda. Azt mind tudjuk róla, hogy nem magyar, hanem japán. Itt viszont kifújt. Ritka alkalom, ha magáról mesél. Titokzatos egy srác. Talán ez az egyik, ami miatt annyira tetszik nekem. Persze másért is, de az most lényegtelen.
Utolsó óra után mindenki készülődött vissza a koleszba. Alexával épp a tornaterem előtt sétáltunk el, amikor megtorpant.
- Mi az?
- Pszt! Gyere gyorsan - suttogta. Odamentem, ahol megállt és... Te jó ég! A tesitanár épp félig szörny, félig ember volt. Hitetlenkedve néztem, majd észrevett minket, ezért elkezdtünk szaladni. Csak remélhettük, hogy nem követ minket. És nem. Ezt úgy tűnt megúsztuk. Lilla értetlen arcát látva, amikor befutottunk megaunk mögött becsapva az ajtót...
- Mit csináltatok? - fürkészett minket.
- Majd megtudod - feleltem és egy körüzenetben mindenkit a szobánkba hívtam. Kb. 5 percen belül mindenki nálunk tartózkodott a földön ülve. Én Erik és Alexa mellett ültem és együtt meséltük Alexával, amit láttunk.
- Ne má'! Ezért voltak a CSOPORTOKI? - nézett ránk felháborodva Fábián.
- Bocsi, de mi sem tudhattuk előre, hogy ez lesz.
- Jó, mindegy. Kik tippeltek rá? - forgolódott a csapat tagjait keresve. Én, Erik, Henrik, Lilla tettük fel a kezünket. - Rendben van! Szép munka. Ezzel is megvagyunk. A következő?
- Hogy ne kémkedjetek utánunk - szólalt meg Flórián.
- Miből gonolod, hogy nyomozunk utánad?
- UTÁNUNK! Többes szám te agyalágyult!! Utánam, Lőrinc és az Erik után! - kiabált Fábiánnal Fló. Mi elkerekedett szemmel figyeltük a mindig tök nyugodt srác kiborulását.
- Jóvanna! van jobb dolgunk is annál, mint - Fejezte volna be, de Fló pofán vágta.
- Pont nekem akarsz hazudni, mi? O, ha tudnád ta kivel állsz szemben!
- De nem tudja! - szállt be Erik is. - Figyeljetek, ha olyan fontos és lényeges lenne elmondtuk volna mindenkinek.
- Mindenkinek? - kérdezték egyszerre néhányan.
- Igen. Egy valaki tudja csak az igazat, mégha nem is emlékszik rá az amnéziája miatt. Ő tudja, de tudat alatt jó mélyen.
Amnézia??????? Mi van? Mikor a többiek nem figyeltek az Erik rám nézett. Te jó Isten! Akkor én tudom. De az amnéziám az kb. 4-5 éves korom körül volt. Akkor hogyhogy én tudat alatt..? Vagyis már ismertem az Eriket kiskoromban? Jól van. Ebbe nem megyek bele bővebben. Inkább alszom még mielőtt megörülnék.
A következő fejezetben: Randik
Hogy a francba keveredtem én ebbe bele? Egyszerre két barátnőm is randira hívták és nekem mindkettőt meg kell néznem. Persze titokban! És ha ez nem lenne még elég! Az Erik mégis mit keres a moziban?
Vivi