13.fejezet Elhagyom az iskolát
- Nem lesz semmi baj. Azért vagyunk, hogy megvédjünk téged...
Miután megnyugodtam(fogjuk rá), visszatértek a többiek. Pont nem látták azt, ahogy elgyengült Kaname.
- Történt valami? - jött oda hozzám Koharu, majd később Ken is.
- Egy férfit láttam, aki egyre csak közelebb jött hozzám és közben azt ismételte: Nem menekülhetsz! Olyan ijesztő volt!
- De már jól vagy? - kérdezte Ken.
- Igen... - Miután megvigasztalt Kaname csodásan vagyok! >.<
- Nagyobb veszélyben vagy, mint elsőre gondoltuk... - mondta Kaname. - Ha kapcsolatba tudott veled lépni, akkor kevesebb időnk van. Most azonnal el kell hagynunk az iskolát, hogy ne legyen egy véres csata helyszíne.
- VÉRES?! - rémüldöztem.
- Igen. Mit vártál? Hogy majd szép szóval megkérjük, hogy hagyjon békén, aztán úgy lesz? Na, ne nevettess!
- Khm - köhintett Ichigo(icsigo).
- Mindegy - enyhült meg Kaname.
- Miyako.
- Igen?
- Ha nem akarod veszélybe sodorni a barátnőidet, akkor most el kell mennünk az iskolából - ismertette a dolgot Aki-chan(aki-csan). - , de később visszajöhetsz, ha minden rendben van.
- Visszajöhetek? És ti? Veletek mi lesz? - Választ nem kaptam. Mindenki lesütötte a tekintetét. Rosszat sejtettem. Nagyon rosszat. - Hé! Válaszoljatok már! Koharu! Ken..! Aki-chan? Ichigo? Kaname-senpai? - néztem félve az utolsó "emberre". (kánáme-szenpáj=kaname úrfi) - Ne csináljátok! Komolyan megijesztetek! Mondjatok már valamit!
- Azt nem kell tudnod... - szólalt meg végül Kaname.
- De... Csak nyugtassatok meg, hogy nem történik semmi rossz veletek... - könyörögtem.
- Nem mondhatunk semmit - válaszolt Ichigo.
- Vagyis nem tagadjátok...
O, és akkor még hátra volt egy megterhelő dolog. El kellett búcsúznom barátnőimtől(ki tudja mennyi időre :,( remélem nem túl sokra). De előtte még részt kellett vennem egy-két órán. Mindenki észrevette, hogy valami nagyon nem stimmel velem. Lilla és Alexa hiába kérdezett. Senkivel nem voltam hajlandó beszélni. Felkavart ez az egész. Egyre többször láttam magam előtt a férfit, aki el akar kapni a vérem miatt.
- Eljössz velem a könyvtárba? - állt meg előttem Alexa és Lilla. De édik! Tudják, hogy imádok olvasni.
Természetesen mentem velük. Amíg ők valamelyik házihoz kerestek segítséget, addig én körbenéztem egy kicsit. Mindenhol könyvek. Hazajöttem. Régiek és újak. Tudományos művek, detektív, romantikus regények. Minden. A könyvtár az én otthonom.
Most leginkább egy könyv érdekelt. "Legendák a múltból" Érdekesen hangzik. Egy elég vaskos könyv. El leszek vele egy ideig legalább. :) Kiválasztottam kapásból egy legendát. Ismerősen csengett a címe. "A tiltott erő védelmezői" Tiltott erő... Hol hallottam én ezt már? Megvan! Anyámék beszéltek erről egyik este. Kihallgattam, mert mégiscsak rólam szólt(én ilyen hallgatózó típus vagyok... :P ). Akkor tudtam meg, hogy valami olyannak vagyok a birtokosa, ami pusztulást hozhat a világra. Emiatt is választottam ezt.
"A tiltott erő egy az egész világot veszélyeztető erő. Elpusztítani nem lehet. Öröklik. Az erő rossz kézben a legpusztítobb. Megvédésére felesküdött 5 bátor ifjú. A vámpírok két tagja, egy boszorkány, kettő démon. A vámpírok egyike a vadász, a pisztolyok tulajdonosa. A másik az íjász. A boszorkány a varázsló, az övé a pálca. A rókadémon a védő, a pajzs bírtokosa. A démonok vezetője a harcos, vagyis a kard. Az ő feladatuk az erőt birtokló lány védelme. Az életben maradása érdekében életüket vesztik mind az 5-en..."
Meghalnak majd? Méghozzá miattam?
- Karola! Minden rendben? - siettek hozzám barátnőim. Lillát meg is öleltem, amint a közelemben volt. Ez nem lehet. Miért?! Zokogtam. Szünet nélkül.
Később aztán már ők is sírtak. ELmondtam nekik, hogy nemsokára elhagyom az iskolát. A fiúknak és Akirának nem beszéltem a legendáról. Mármint, hogy tudom mi vár rájuk. Fogalmam sincs miként, de meg fogom akadályozni a dolgot! Élni fognak! Csak tudnám hogyan...
- Indulás! - kiáltotta el magát Kaname. Hát, akkor itt az idő szembenéznem a végzettel. Azért megyek el, mert Lillát és Alexát nem akarom belekeverni. Épp elég ez nekem. - Hé! - kapta el a karom. - Fogalmam sincs mi bajod, de legyél vidámabb. Vannak, akik nagyon aggódnak érted - bökött először Alexáék, majd Ken és Koharu felé.
- Rendben - sóhajtottam. Mosolyt csaltam az arcomra és integettem barátnőimnak, aztán beszálltam a kisbuszba, amivel utazunk.
Csendben telt az út. Ichogo vezetett. Alexa és Lilla könnyes szemmel figyelték, ahogy beszállok a kisbuszba, és elhajtunk. Ez még nem a barátságunk vége, abban biztos vagyok! Kaname mellett ülve csak egy dologra tudtam gondolni... Meg fogom védeni őket! Erős leszek és harcolni fogok velük!
Akira lesett ki az ablakon a másik oldalamon. Hirtelen megfogta a kezem és izgatottan így szólt:
- Alíg várom már, hogy ott legyünk. Kezdetét veszi egy izgalmas kaland, aminek csak mi 6-an leszünk a részesei.
- Pontosan - helyeselt Koharu.
- Megint kedvemre ölhetek legalább.
Pislogás nélkül néztünk Kanaméra, majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Mondjuk, ő nem nevetett, de látszott rajta, hogy jól szórakozik. Értékes barátokra tettem szert és eszem ágában sincs hagyni őket csakúgy elveszíteni. Többet megtudok a legendáról, az erejükről, róluk.
A következő fejezetben: Éledező erők