14.fejezet Éledező erők
- Aztaaa... - bámiultam ki az ablakon. Mint egy palota!
- Majd, ha bemész mást mondasz - mondta Ken.
- Miért?
- A barátságos külső megtévesztés.
- Hogy érted? - pillantottam Kanaméra. Ja, tényleg! Ez az ő háza...palotája...otthona. Mindegy. A lényeg az, hogy ő itt él.
- Majd meglátod.
Belépve tényleg nem semmi látvány tárult elém. Kapásból egy ijesztően sötét előcsarnok. A szobámba, amiben Akirával osztozom denevérek lógtak a plafonon. Teli volt az egész pókokkal. Most már értem mire gondoltak.
- Miyako! Ezt nézd! - mutatott Akira egy gyönyörű ruhát felém. Egy ugyanolyat talált, amit fel is vett. Én is felöltöztem és olyanok lettünk, mint az ikrek. Annyi különbséggel, hogy ő barna, én meg szőke hajú vagyok.
Kb így nézett ki a ruha:
Egyszerre korgott mindkettőnk gyomra, amin jót nevettünk. Lementünk a srácokhoz vacsorázni.
- Látom, megtaláltátok anyám ruháit - nézett végig rajtunk Kaname.
- Milyen jól nézel ki, Miyako! - lelkendezett Ken.
- Szerintem is - lépett mellénk Koharu.
- bizony. Gyönyörűek vagytok - mosolygott Ichigo.
- Na, köszönöm! Végre egy fiú, aki engem is észrevett - hálálkodott Akira. Persze minden röhögtek rajt.
- Gyertek! Együnk! - szólt rájuk Kaname.
- Oké - szaladtak egyszerre az asztalhoz.
Ichigo, Akira, Ken egymás mellett foglalt helyet. Velük szemben ültem Kaname és Koharu között. A vacsora valami isteni finom volt!
Utána kimentem a kertbe(ahol van szökőkút, egy pavilon, amiben le lehet ülni) a könyvvel.
"A tiltott erőt birtokló lánynak idáig egyszer sikerült használni az erejét. Az erő nincs meghatározva. Lehet az bármi. Tűz, fény, gyógyítás, jövőbelátás. Bármi.
Azonban a lány ereje akkor fog feléledni, ha a megfelőle helyzetbe kerül, és kellően bátor tenni valamit szerelméért és barátaiért..."
"Az egyik lány beleszeretett az egyik védelmezőbe és ennek köszönhetően ébred fel benne az erő. Ám, amikor ez ismét megtörtént, hogy szerelmes lett a későbbiekben az egyik utódja, akkor nagyot vesztett. Szerelmét nem tudta megmenteni és a benne lévő erő sem mutatkozott meg. Elvesztette azt, ami a legfontosabb volt neki..."
Mi van, hogyha velem is ez lesz? Beleszeretek valamelyik fiúba és az meghal?
- Szóval itt vagy - hallottam egy hangot a hátam mögül. Becsuktam a könyvet, majd gyorsan megtöröltem a szemem.
- Senpai...
- Történt valami? - ült le mellém Kaname. - Mi az?
- Egy legendákról szóló könyv...
- Minek az neked?
- Az olvasás hasznos és a legjobb időtöltés a világon, ráadásnak tökéletes kikapcsolódás.
- És melyiket olvasod?
- "A tiltott erő védelmezői"-t - mutattam felé. Elvette, majd beleolvasott.
- Szóval tudod.
- Igen, viszont egy valamit nem értek.
- Mit?
- Hol vannak a fegyvereitek?
- A fegyvereink? - csodálkozott.
- Pontosan. Olvasd el azt a részt! - böktem rá arra a részre, ami arról szól, hogy egyikük az íjász, amásik a harcos...
- Fogalmam sincs... - látszott rajta, hogy talált valami érdekeset. - Szóval ezért sírtál.
- Csak könnyeztem. Nem sírtam - mondtam szigorún védve az igazamat.
- Ezért ne legyél szerelmes egyikünkbe se. Halálra vagyunk ítélve. Nem bírnád ki, ha elveszítenéd a szerelmed, úgyhogy jobb, ha nincs és nem is lesz.
- Felfogtam, viszont szerinted nem lehet, hogy felébredne az erőm és akkor mindenki életben maradna?
- Annak nagyon kicsi az esélye.
- Pedig én erősebb akarok lenni, hogy megvédhessek mindenkit veletek harcolva. Nem fogom ölbe tett kézzel nézni, ahogy küzdötök. Akkor már inkább meghalok. Segíteni szeretnék, hátha megtörténhet az, ami egyszer régen...
- Azért vannak okos gondolataid is.
- Mi van? - néztem rá, de ő csak mosolygott. A tekintetéből kiolvastam azt, hogy világ életébe magányos volt. - Nem biztos, hogy rám tartozik, de... Hogyhogy csak egyedül élsz?
- A szüleim halottak.
- Oh, sajnálom. Bár tudom, hogy érzel.
- Az egyszer biztos - simogatta meg kedvesen a fejem, majd együtt visszamentünk a házba.
Hát, Kaname már késő van... Beléd szerettem, és nem úgy, mint Kenbe először. Ez sokkal igazibb. De legalább van motivációm, hogy erősebb legyek. Méghozzá az, hogy nem akarlak elveszíteni. Miattad és a többiek miatt megerősödöm. Ígérem.
- Ugh...
Ez meg? Mintha egy pillanatra éreztem volna az erőmet... Most már tuti nem adom fel!!
A következő fejezetben: Készülődés a csatára
Kaname nagyszerű kardforgató, akár egy profi!