18.fejezet Újrakezdés
Reggel bőrönddel együtt indítottam a napot a kollégium előtt. A többiek már biztos benn vannak az iskolában. A szobám ugyanaz, mint azelőtt. Alexa és Lilla nem sejtenek semmit. Csak annyit tudnak, hogy a helyemre érkezik egy Shimizu Miyako nevű lány. Hát, kíváncsi leszek rájuk, ahogy mindenki másra is, amikor meglát.
Utána egyszerre az igazgatóiba mentem aláírni egy-két lapot. Most vámpírként iratkoztam be. Tilos itt a vérontás, meg ott, stb. Mikor el akartak volna kísérni a termembe, csak mondtam, hogy odatalálok, ami igaz. A termünk ugyanaz. Annyi változott, hogy a másik osztályból maradt két fiú átkerült hozzánk. Az egyikük, ha jól tudom szörny. A másik ember.
- Gyerekek! Hadd mutassam be az új osztálytársatokat! Gyere be!
Mély levegőt vettem, majd bementem. Megálltam az asztal mellett és mosolyogva bemutatkoztam.
- Sziasztok! A nevem Shimizu Miyako.
Ennyi döbbent, értetlen arckifejezést. :D
- Miyakonak japán származású az édesapja, de az édesanyja magyar. Foglalj helyet - mondta nekem az ofő, akinek egyedül nem esett le, hogy én voltam Karola. Leültem a régi helyemre. Valaki hiányzott...vakik inkább. Ken, Koharu...
A szünetben robbant ki a káosz.
- Karola! Mi ez az egész?
- Nem tudod mi van Erikkel és Flóval?
- Ööö... Mindenesetre nyugodjatok meg. Történt egy-két dolog az elmúlt hónapokban.
- Mi?
- Mégis miről beszélsz?
- Mi van?
- Elég! - álltam fel, majd megálltam mindenki előtt a teremben. - Srácok. Az igazi nevem Shimizu Miyako. Kérlek, mától hívjatok így. Amnéziás voltam, emiatt nem tudtam ki vagyok. Erikről és Flóról nem mondhatok semmit, de tudom miért nincsenek. Ameddig nem kapok engedélyt, hogy elmondjak bármit is, addig ne faggassatok, jó? Ami engem illet. Vámpír vagyok.
- MIIII????? - Henrik, Edmond és az ismeretlen alakok egyike kivételével mindenki ezt visszhangozta.
- Ez igaz?
- Igen. Az egész. Sajnálom Alexa, Lilla, hogy titkolóztam elöttetek. Innentől, amit szabad azt elmondom. Ígérem.
- Rendben - öleltek meg.
- Amúgy hol voltál?
- Arról tilos beszélnem - Biztos vagyok, hogy hallották hírét a dolognak, de fogalmuk sincs kik voltak.
- Hallottál a csatáról, ami pár napja volt?
- Először is. Ki vagy? És ő?
- Hoshino Toshi.
- Ágoston.
- Rendben. Toshi. Igen, hallottam róla.
- Nem tudsz semmit arról?
- ..... - Jesszus! Most mi legyen? Várjunk csak! - Te Kaname testvére vagy? - döbbentem le. Egyszer sem említette, hogy lenne egy öccse.
- Ja. Miért?
- Nem mondta sosem, hogy lenne testvére...
- Attól még lehet neki. Meglátszik, hogy szőke vagy.
- A bátyád jobban bírom.
- Én gyűlölöm. Egy lány miatt puhány lett.
- Mi van?! Ez nem igaz! Kaname ugyanolyan, mint régen! Csak velem másképp viselkedik. A csa-
A kis szemét! Direkt felhúzott, hogy elszóljam magam! Le se tagadhatnák, hogy tesók.
- Igen? Folytasd csak.
- Az idegeimre mész...
A csengő mentett meg. Kiállhatatlan ez a srác! Viszont szakasztott Kaname. A kinézete... Ajjjj..... Kaname... Miért kellett elutaznod?
- Nem értem miért tetszel neki. Csak egy átlagos kis vámpír vagy. Semmi több.
- Meg se hallottam. Mellesleg. Hova kellett elutaznia? - fordultam Toshi felé.
- Honnan a frászból tudjam?
- Az öccse vagy.
- És?
- Semmi - sóhajtottam.
- Mindig rosszban voltunk. Ezen nem tudsz változtatni.
- Azért hasonlítotok - mondtam mosolyogva megfogva az egyik ujját.
- Miyako?
- Ah, bocsi - engedtem el gyorsan. Ezt meg miért csináltam? Talán, mert egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha Kanamét hallanám általa...
- ... - kicsit zavarba jött.
A következő fejezetben: Hoshino Toshi
Hiányzik Kaname, de Toshi annyira hasonlít rá. Csak az ő hajszíne fehér, mert ő rókadémon.