21.fejezet Minden a "régi"
Nem gondoltam volna, de Kanaménak igaza lett. Toshi tényleg megbékélt. A héten történt egy nagyon érdekes dolog...
- Gyerekek! Figyeljetek már! Az egyik támogatónknak hála lehetőségetek nyílt letenni most a vizsgákat. Tudom, van aki még nem 16 vagy 15 éves, ennek ellenére ő is részt vesz ebben. Most pedig a felkészítőitek.
- Csak ne nekem... - mormogta Toshi.
- Csoprtokra lesztek osztva. Az 1-es csoport: Edmond, Henrik, Alexa, Lilla. A 2-es: Vince, Fábián, Ervin. A 3-as pedig: Fülöp, Toshi és Miyako. Akkor a felkészítőitek. 1. csapat Ikoma Ichigo, 2. Ishihara, 3. Hoshino Kaname.
- Hogy tudtam - fejelte le Toshi az asztalt.
- Nem lesz rossz.
- Miyako. Neked tuti jó lesz, mert a pasid.
- Neked meg a bátyád.
- Ki a pasid? - kérdezték egyszerre a többiek. Fenébe! El is felejtettem, hogy még óra van...
- Öhm...
- Khm! - köszörülte meg valaki a torkát. Mind ránéztünk. Oké, nemcsak arról feledkeztem meg, hogy még mindenki benn vann, hanem észre se vettem, amikor Kaname, Ichigo és Ishihara(az ápolónő) bejött. - Remélem, nem zavartam meg semmit - mosolygott kedvesen. Túl kedvesen.
- Sziasztok! Ikoma Ichigo vagyok. Kik lesznek az én csoportomban? Alexa, Lilla, Edmond és Henrik. Gondolom ez végleges... - nézett a tanárra. Az egyet bólintott megerősítésként. - Kár. Örültem volna, ha Miyako nálam van - Amint ezt kijelentette minden szempár rám szegeződött.
- Kösz, Ichigo... - morogtam magam elé.
- Ez igazságtalanság.
- Hagyd már abba, Ichigo - sóhajtott Kaname.
- Kaname-
- Csak azért, mert nincs kit szórakoztatnod nem kéne itt ezt csinálnod. Miyako, Toshi, Lőrinc. Ti most velem jöttök.
- Én ugyan nem! - jeentette ki Toshi. Kaname gúnyosan vigyorgott. Odament hozzá, megragadta a karját, majd felrángatta a székéből. Nekem megfogta gyengéden a kezem, aztán mentünk is. Lőrinc jött utánunk. - Miért vagy ennyire genya?
- Ha nem nálam vagy a többiek kérdezősködnének, hogy tényleg a bátyád vaygok-e.
- Jól van... De Miyakonak minek kell ebbe lennie?
- Szerinted? - kérdezte idegesen.
- Szerintem legyetek csöndben - tanácsoltam nekik. Kussban is voltak.
.....
- Csak túlélted - boxolt egyet Kaname Toshi karjába.
- Ja...
- Miyako.
- OIgen? - fordultam oda Lőrinchez.
- Beszélhetnénk?
- Persze.
- Gyere.
Kimentünk a suli udvarának egy eldugottabb szegletébe.
- Miről lenne szó?
- Mi történt Kennel? Tényleg halott?
- Igen.
- Jó. Milyen a kapcsolatod a démonok vezetőjével?
- Hogy érted?
- Egyértelmű, hogy közel állsz a Hoshino családhoz. Toshizouval rengeteget vagy, ráadásnak a bátyja tanítványaihoz kerültél. A teremben Toshizou valami olyasmit mondott, hogy neked a pasid...
- Lőrinc. Ha rád tartozik megtudod.
- Sejtettem - azzal a lendülettel átszúrta a kardját rajtam. Összeestem, de ő neki fogalma sem volt semmiről. Felálltam, kiszedtem a fegyvert, elé dobtam, aztán észrevettem Kanamét és Toshit fenn a fán ülni. Kaname lapattant. Lőrinc döbbenten nézte mi a fene van most.
- Arra számítottál, hogy rohanunk megmenteni, ugye? Ez nem ilyen egyzserű. Miyakot lehetetlen megsebesíteni.
- Mégis...hogy?
- Semmi közöd Miyako kapcsolataihoz velünk vagy mással - Ezzel a lendülettel Kaname sarkon fordult, ahogy Toshi is.
- Hé! Kaname! Toshi! Várjatok meg!
...
NYári szünet előtt. Kiköltözés a sikeres szörnyvizsga után.
- Jó szünetet, lányok! - öleltem meg Alexát és Lillát.
- Hiányozni fogsz!
- Ti is nekem!
- Majd mindenképp menjünk el valahova hárman! Csak mi lányok. Pasik nélkül - ajánlotta fel Lilla.
- Azért valahova a srácokkal is menjünk el - szólt közbe Alexa.
- Rendben! Akkor lesz egy csajos és egy pasis hétvége is!
- Oké!
- Mennem kell - néztem meg az üzeneteim. Kaname már várt rám.
- Szia, Miyako! - ugrottak a nyakamba.
- Sziasztok!
Kellemes, ugyanakkor furcsa érzés fogott el. Ősszel nem is gondoltam volna semmi olyanra, ami történt velem. Lett egy pasim <3, két barátom, akit nem cserélnék le senkire, két fontos barátnőm. Kiderült a valódi énem.
- Végre! - kapta ki Kaname a kezemből a bőröndöm. - Pattanj be! - utasított az autóülésre mutatva.
- Szeretlek - öleltem meg. Bár már egy jó ideje együtt vagyunk, a szeretetem hirtelen kimutatásához még nincs hozzászokva. Emiatt meglepődött, ahogy idáig mindig.
- Igazán szólhatnál előre mikor lesz ilyen alkalom.
- Hihi.
- Na, gyere!
- Méég nem - ingattam a fejem. Kaname sóhajtott, majd kaptam egy gyors csókot. <3
- Most már indulhatunk? - kérdezte kicsit lágyabb hangon. Hah, méghogy nem tudom lenyugtatni.
- Igen! - adtam neki egy gyors puszit. Kaname beült mellém. Láttam, ahogy elpirult!
A "szüleim" beleegyeztek, hogy a Kuran rezidencián éljek Kanaméval és Toshival. Új életet kezdek úgymond. A fiúm és a legjobb barátom társaságában. Már alig várom!
VÉGE